Sokat tépelődtem azon, hogy Nyuszival mi legyen az albikeresős időszakban. A szálláson ugyan kisállat megengedett, de ki tudja mi lesz egy hét után. (Ennyi időre van foglalva panzio) Végül párom anyukájánál döntöttem. Nyugdíjas, így van ideje kiengedni, beszélget vele és meg is szeretgeti :) Talán így a legjobb mindenkinek és remélem mielőbb talalunk otthont magunknak ahova Nyuszi is és májusban Hope is csatlakozhat.
Már egy ideje bucsúzkodunk, volt már bucsúszaunázástól elkezdve bucsúvacsorázáson át a bucsúbuliig minden kutyafüle, de egyszer sem éreztem igazán súját a dolognak. Egészen máig, mikor is nyunyót ott hagytuk Madocsán. Ez volt az első elérzékenyülés. Tudom, hogy jó helye van és pár héten belül újra velem lesz, de hát hiányzik na.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése